StEG I 158–168

StEG I 158–168
StEG I 158–168 / StEG II 3–13 / StEG 10.0
Pályaszám
StEG I 158–168 StEG II 3–13 StEG 1001−1011
Általános adatok
Gyártó	StEG
Gyártásban	1861
Szolgálatba állás	1861
Selejtezés	1909-től
Darabszám	11 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	4-2-0
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	2 055 mm
Futókerék-átmérő	1 264 mm
Ütközők közötti hossz	8 370 mm
Magasság	4 653 mm
Szélesség	2 688 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	3 479 mm
Teljes tengelytávolság	3 479 mm
Üres tömeg	29,6 t
Szolgálati tömeg	32,2 t
Tapadási tömeg	12,5 t
Gőzvontatás
Jelleg	2A-n2
Hengerek
Száma	2
Átmérője	395 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Gőznyomás	8,0 atm
Tűzcsövek
Száma	160
Hossza	4 429 mm
Rostélyfelület	1,4 m²
Sugárzó fűtőfelület	7,8 m²
Csőfűtőfelület	117,2 m² [1]
Teljesítmény	227 LE[2]
Sablon • Wikidata • Segítség

A StEG I 158–168 egy szerkocsis gyorsvonati gőzmozdonysorozat volt az Államvasút-társaságnál (ÁVT).

Története

Amikor az ÁVT 1861-ben megkezdte vonalain a gyorsvonatok közlekedtetését 11 db mozdonyt rendelt a StEG mozdonygyárától. A mozdonyok külsőkeretesek, külső hengerelrendezésűek és Hall forgattyúsok voltak A visszatérés a kapcsolatlan kerékpárú gépekhez ez idő tájt már szokatlannak tűnik, ezen felül nem kéttengelyes forgóváza, hanem két különálló fix beépítésű futótengellyel készült. Kinézetben hasonlított a Duplexhez, de csak két hengere volt. Ez a mozdony volt az első az ÁVT—nél, melyre a személyzet időjárás elleni védelmére egy kis védőlemezt szereltek, melyet a későbbi átépítés során szabályos vezetőfülkére cseréltek. A mozdonyok a kor szokásának megfelelően a KARLOWITZ, BELGRAD, SEMENDRIA, GRADISTIE, RAMA, HIRSCHBERG, HUSINEC, MELNIK, JAROMĚŘ, PODOL és ROKICAN neveket, valamint a 158–168 pályaszámokat kapták.

Ezeknek a mozdonyoknak az üzemelése idején a StEG és a nemzetközi szabvány ütközők közötti távolsága eltért, ezért időnként a járművek mindkét végén négy ütköző volt. (lásd: a fotón) 1873-ban a IIIe" osztályiba sorolták a gépeket és a pályaszámaikat 3–13-ra változtatták. 1897-ben 1001–1011 pályaszámokat kaptak.

Az 1880-as években a mozdonyok közül 6 az ÁVT magyar pályarészein teljesített szolgálatot.

A mozdonyokat 1909-től selejtezték.

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 158–168 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
• Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  
• Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  

Források

• A típus története számokban (német nyelven)