I. Magnus norvég király

I. Magnus
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1035 – 1047
Elődje	Knut
Utódja	III. Harald
Dánia királya
Uralkodási ideje
1042 – 1047
Elődje	Knut
Utódja	II. Svend
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Yngling-ház
Született	1024 Norvégia
Elhunyt	1047. október 25. (23 évesen) Skybbi[1]
Nyughelye	Trondheim
Édesapja	II. Olaf
Édesanyja	Alvhild[2]
Testvére(i)	Ulfhild Olavsdatter
Gyermekei	Ragnhild Magnusdatter
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Magnus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a norvég királyról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Magnus (egyértelműsítő lap).

I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024.^[3][4] áprilisa/júniusa^[5]  – 1047. október 25.^[3]) Norvégia királya (1035–1047) és az 1042-es örökösödési szerződés alapján^[6] Dánia királya (1042–1047) volt.

Élete

II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született.^[1][1][3] A Heimskringla így adja elő:^[7] egy éjjel Olaf ágyasa Alhild gyermeket szült (mialatt a király aludt).^[7] Kedvelt skaldja, Sigvet látván, hogy a gyermek gyönge, attól tartott hogy meghal, ezért nyomban megkereszteltette, és a Magnus nevet adta neki.^[7] Mikor a király felébredt, és meghallotta a történteket, haragra gerjedt, Sigvetet hívatta és így szólt hozzá: "Miért nevezted Magnusnak a gyermeket, holott e nevet népünk nem ismeri?"^[7] "Károly király nevére neveztem, mert azt hallottam, hogy ez a legjobb ember a világon" – felelt a szolga.^[8] Így terjedt el a név használata egész Északon.^[9] 1028-ban el kellett hagynia hazáját,^[10] Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend^[1] és a dán uralom ellen, visszahívták Magnust^[10] és trónra segítették.^[3] 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát.^[1] Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt.^[1][10] 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet.^[1] Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki.^[10] Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak.^[1] Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal.^[10] 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült.

Halála

Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson,^[11] de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában – Sjællandon vagy Jutlandon –, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek.^[12] Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghódításához gyűjtött össze, és megfulladt,^[13] egy másik szerint egy lóról esett le,^[10][14] egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt.^[15] Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként és Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről.^[15] Halálával megszakadt Szent Olaf egyenes ági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott. A mai Trondheimben (Norvégia) lévő Nidarosi katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott.^[15]

Egyéb

• Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter^[2] (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is.
• Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280-ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott.

Jegyzetek

Források

• Norway, kings. Olav II 1016-1028, Magnus II 1035-1047 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2010. január 5.)
• Magnus I. der Gute, König von Norwegen (1035-1047) (német nyelven). Mittelalterliche Genealogie im Deutschen Reich bis zum Ende der Staufer. [2004. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 5.)

Kapcsolódó szócikkek

• Norvég királyok családfája
• Norvégia uralkodóinak listája
• Dán királyok családfája
• Dánia uralkodóinak listája
• Norvégia társadalma a középkorban
• Dánia társadalma a középkorban

Előző uralkodó: Hardeknut

Dánia királya 1042 – 1047

Következő uralkodó: II. Svend Estridsson

Előző uralkodó: I. (Nagy) Knut

Norvégia uralkodója 1035 – 1047

Következő uralkodó: III. (Könyörtelen) Harald