Sztankahermány

Sztankahermány (Hermanovce)
Sztankahermány látképe.
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Eperjesi
Rang	község
Első írásos említés	1320
Polgármester	Rudolf Šeliga
Irányítószám	082 35
Körzethívószám	051
Forgalmi rendszám	PO
Népesség
Teljes népesség	1658 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	117 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	465 m
Terület	15,96 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 02′ 45″, k. h. 21° 01′ 00″49.04583333, 21.0166666749.045833°N 21.016667°EKoordináták: é. sz. 49° 02′ 45″, k. h. 21° 01′ 00″49.04583333, 21.0166666749.045833°N 21.016667°E
Sztankahermány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztankahermány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sztankahermány (szlovákul: Hermanovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.

Fekvése

Eperjestől 18 km-re északnyugatra, a Kis-Szinye és a Nagy-Szinye-patak között található.

Története

A község területe már a bronzkorban lakott volt, a hallstatti kultúra települése állt itt, ahol számos bronzlelet került elő. Később a római korban szintén lakott volt, de település állt itt a 11.-12. században is.

A mai település eredetileg két falu volt, melyek közül Nagyhermányt a 13. században nemesi betelepítéssel, Felsőhermányt pedig a német jog alapján alapították. 1320-ban „villa Hermani Superior et Inferior” néven említik először a szinyei uradalom területén. 1372-ben „Nogherman”-ként említik, ekkor Nagyhermányt megvásárolta a Sebessy család. 1389-ben „Felseuherman” néven szerepel írott forrásokban. 1426-ban Felsőhermányt a Semsey család vásárolta meg. 1427-ben 42 portája adózott. Templomát és Miklós nevű plébánosát már 1438-ban említik. A 18. századig két külön település volt. A 18. században a Péchy család birtokában állt. 1787-ben 77 házában 564 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HERMÁN. Hermanovce. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Bertholdhoz fél mértföldnyire, ’s az Uraságnak kastéllyával ékes, földgye nehéz mivelésű, de ha az meg adatik termékeny, réttye, legelője elég, fája is tűzre van, piatzozása sints meszsze.”^[2]

A 19. században főbb birtokosai a Semsey, Csirke, Sinka, Berthóty, Forgách, Usz, Sztankay és Révész családok voltak. 1828-ban 88 házát 656-an lakták, akik mezőgazdasággal, állattartással, juhtenyésztéssel, vászonszövéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hermány, tót falu, Sáros vmegyében, ut. p. Bertóthoz éjszakra 1/4 órányira: 639 kath., 1 evang. lak. Kath. paroch. templom. Termékeny jó határ. Erdő. F. u. Péchy László örökösei.”^[3]

1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 668, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1467 lakosából 1148 szlovák és 313 cigány volt.

2011-ben 1862 lakosából 1424 szlovák és 26 cigány.

Nevezetességei

• 
  A templom
• 
  Utcarészlet

• Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1650-ben épült barokk stílusban, a korábbi 1438-ban már említett gótikus templom átépítésével. Eredeti gótikus szárnyas főoltára van, mely a falu legrégibb műemléke. Oldalkápolnája 1840-ben épült Péchy Ferenc és felesége adományából. Gótikus Madonna, Szent Dorottya és Szent Borbála szobrokkal rendelkezik.
• Kúria a 18. század végéről.
• Klasszicista kastély a 19. század első harmadából.
• Régi sírkövek a temetőben a 18.-19. századból.

Jegyzetek

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Sztankahermány témájú médiaállományokat.

• E-obce.sk
• Sztankahermány Szlovákia térképén
• Községinfó
• A község a Sárosi régió honlapján
• A plébánia honlapja