Pákh Albert

Pákh Albert
Született	1823. március 11.[1][2] Rozsnyó
Elhunyt	1867. február 10. (43 évesen)[1][2] Pest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró jogi megbízott
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Pákh Albert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pákh Albert (Rozsnyó, 1823. március 11. – Pest, 1867. február 10.) ügyvéd, az MTA levelező, valamint a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a Vasárnapi Ujság alapítója és szerkesztője.

Családja

Pákh Mihály evangélikus szuperintendens és Reményik Mária fia.

Tanulmányai

Tanulmányait szülőhelyén (1829–34 és 1835–36), valamint Miskolcon (1834–35), Iglón (1835–36), Lőcsén (1837–39) végezte. Diákkorában sokat járt-kelt az országban, beutazta Erdélyt is, de megfordult Selmecbányán, hogy bányászatot tanuljon, és Magyaróváron is, ahol a mezőgazdálkodásra akarta magát szentelni. A bölcseletet és a teológiát Sopronban (1839–42) hallgatta, ahol a magyar társaság 50 éves jubileumán (1841. június 10.), mint a társaság titkára, s közlönyének, a Szünóráknak szerkesztője volt, saját költeményét szavalta, amely megjelent az akkori pozsonyi Hírnökben. A jogi pályát Debrecenben (1842–43) végezte; a két utóbbi helyen Petőfivel szoros baráti viszonyba került. Debrecenben írta első humorisztikus zsánerképét az Életképekbe (1844. Egy estve a debreczeni színházban, Kaján Ábel álnév alatt), amely friss humorával feltűnést keltett.

Pályafutása

Foglalkozott más népek irodalmával is, és Gyulai Pál véleménye szerint a magyar közélet és irodalom benyomásai közé némi európai szellemet vegyített.

1844 augusztusának végén Pestre ment jurátusnak, augusztus végétől 1846. február közepéig Karlowsky ügyvédi irodájában dolgozott, és bár 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát, kizárólag az irodalomnak szentelte életét.

Amikor Csengery Antal 1845 júliusában átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, őt vette maga mellé tárcaírónak. E lapba a fővárosi újdonságokat írta jegy alatt. Élénk humoros szelleme csakhamar meghódította a közönséget. 1846 közepén tagja volt az ifjú írói nemzedék Tízek Társaságának, amely együttesen akart egy közlönyt megindítani és abba kizárólagosan dolgozni; a társaság azonban még azon év végén fölbomlott. 1846 őszétől 1847 júliusáig Petőfivel együtt lakott és közösen olasz leckéket vettek.

1847-től haláláig egy rosszul gyógyított betegség sújtotta. A Bécs melletti Laab-féle vízgyógyintézetbe ment 1847 júliusában és ott töltötte 1848–49-et is. Egészsége nem állt helyre, 1850 augusztusában visszatért és kedvét vesztette az írói pálya iránt.

Szerkesztő lett, hogy mégis szolgáljon nemzetének. Azon évben az Újabbkori Ismerettárnak szerkesztését vállalta el, a cikkek nagy részét is ő írta 1855-ig. Ugyanebben az időben a pesti nemzeti kaszinó könyvtárosa is volt. 1853 januárjától júniusáig szerkesztette Gyulai Pállal együtt a Szépirodalmi Lapokat. Olyan lapot tervezett, amelynek közvetítenie kellett az író és a nemzet között és elősegítenie egy erős magyar művelt olvasóközönség kialakulását. 1854-ben megalapította a Vasárnapi Ujságot, amelyet 12 évig szerkesztett. Ő maga keveset dolgozott bele, de igen sok cikket ő öntött formába és szelleme, tapintata, tárgyilagossága s józan mértéke a lap minden során meglátszott. (A lap előfizetőinek száma 5–7 000 fő volt). Nem kevésbé fontos orgánuma volt a Vasárnapi Ujság melléklete, a Politikai Újdonságok, amely egy évvel később, 1855-ben indult meg és a politikai ismeretek népszerűsítését tűzte ki feladatául. Ezzel a kezdeményezésével a reakció korában országos elismerésre tett szert. A nagykállói kaszinó arany tollal tisztelte meg; több egylet és kaszinó dísztagjának választotta. 1863-ban, amikor a Vasárnapi Ujság 10 éves jubileumát ünnepelte, Tompa Mihály költeményben dicsőítette.

1863-ban a Magyar Ember Könyvtára című sorozat négy kötetét szerkesztette július 1-jétől 1865. április 3-áig. Greguss Ágost társaságában a Magyar Sajtó szerkesztését vállalta el, noha beteg volt és igen gyakran csak ágyában dolgozott. Érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án, a Kisfaludy Társaság 1865. február 1-jén tagjukká választották.^[3] (A Magyar Tudományos Akadémiában: A magyar hírlapirodalomról akart székfoglalót tartani, azonban a halál megakadályozta).

Munkából és szenvedésből, szerkesztésből és a maga orvoslásából állt egész élete, de a humor géniusza nem hagyta el őt. Kedélye csak halála közeledtével sötétült el. Elhunyt 1867. február 10-én délelőtt 11 órakor mellhártyalob következtében. Örök nyugalomra helyezték 1867. február 12-én délután az evangélikus egyház szertartása szerint.

Emlékezete

Emlékbeszédet az akadémiában Gyulai Pál tartott fölötte, gyászbeszédet a sírnál Greguss Ágost. 1870-ben a Vasárnapi Ujság olvasói síremléket állítottak neki (Izsó Miklós műve) a következő felirattal:

„Szenvedt s panasz helyett tréfálva vágott,

De gúny szavát megczáfolá szíve,

S a fáklya, melyet mind elül vive,

Nem szórt tüzet, csupán világosságot”.

Levéltári hagyatékát Tichy Kálmán dolgozta fel.^[4]

Cikkei

Az Életképekben megjelentek

• Egy nap egy instructor életéből (1844)
• franciául: Nouvelles Hongroises (Budapest, 1885)
• Utazás Debrecenben, Egy városi írnok szerelme (1845)
• A sípládás fia, Fiatal óriás (1846)
• A honszerelmesek (1847)

A Pesti Hírlapban

• 731–733. szám. az ág. hitv. evang. négy egyházkerületének egyetemes gyűlése Pesten 1846. augusztus 15–19.)

Röpívekben

• Humoristikus tanulmányok(1849)
• Pesti Röpívek (1850. Spectabilis tanulmányok, Hunyadi János)

A Magyar Hírlapban

• 1851. 484–86., 488., 489. sz. Nép képviselet rendi s alkotmányos rendszere, történeti és államjogi szempontból

A Pesti Naplóban

• 1852. 762. sz. Kerényi

Szépirodalmi Lapokban

• 1853. Magyar dolgok külföldön, Nemzeti Színház, Krizisek, Haramják, Tamás bátyja és tárczák

A Vasárnapi Ujságban

• 1854. Visszapillantás az év utolsó napján, 1855–1858., Hírmondó című új néplap és a Vasárnapi Ujság, 1859–1863. 1862. 4. sz. Petőfi életrajza ügyében, 1863. 1., 2. sz. Hol és mikép terem a Vasárnapi Ujság, Beköszöntők és utószók az olvasókhoz

Jegyzetek

Művei

• Kalauz a nemzeti casino könyvtárához (Pest, 1852)
• Pákh Albert humoros életképei (Kisfaludy Társaság, Pest, 1870)
• Levelei Kazinczy Gáborhoz 1854., 1857. (Figyelő XX.)
• Levelei Arany Jánoshoz 1852–53., 1859., nyolc levél (a Magyar Tudományos Akadémia levéltárában)
• Tompához írt három levelét a Rozsnyói Híradó 1881. augusztus 28-án közölte.
• Utazás Debrecenben; szöveggond., jegyz. Lakner Lajos, tan. Bényei Miklós, Lakner Lajos, Papp József; Déri Múzeum, Debrecen, 2016

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  
• Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. II. kötet. Szent István Társulat. Pest, 1858.
• Gyászjelentése

További információk

• Pákh Albert síremléke, huszadikszazad.hu
• Herr von Kaján - Kaján Ábel (Pákh Albert [1823-1867]) , epa.oszk.hu
• Ujabbkori Ismeretek Tára, 1851
• Ágai A.: Pákh Albert. Az ország tükre 1863. 277-279. old. Online
• Szabó Mózes: Pákh Albert pályája; Gombos Ny., Kolozsvár, 1903
• Pákh Albert. 1823-1867; összeáll. Hedviga Becková; Okresná kniznica, Roznava, 1994